blabla baromság elmélet

Tyű,
a baromság kérdésén, még Rómában elmélkedtem...:

Mostanában van nagyjából 10 éve annak,
hogy legnagyobb baromként bújtam ágyba olyas valakivel, aki sosem örült az örömömnek.
Ennek pedig örülni, nem tudok én.
Ittuk eleget a levét...

DE EBBŐL ELÉG!!

Mára már jobban merem vállalni a véleményem. Az őszinte magam vállalásánál, mi fontosabbat mondhatnék? Nem embert utállok, amikor védem a territóriumom...
Az álságos fusztrációt, jól fenékbe billentem!
NEHOGYMÁR...

Hogyan képes az ember arra, hogy előjöjjön belőlle a legnagyobb barom?
Ha leteperi a manipuláció.
Képtelenség, hogy valaki ennyire ne gondolkodjon...
Barom voltam.
Agyatlan barom.

Ellophatja valaki a döntésem jogát?
Manipulációnak hívják ezt...
A varázslat tolvajlás hát?
Gondolata is rém...
Pedig szülővé válni, a legnemesebb feladat a földön
és annnyira de annyira szeretnék gyereket várni a világra, örömmel.

Az örömön valósággal osztozni!
Ez minden vágyam.
Egyenlő akarattal. Úgy a jó!
és nem "BAROMKÉNT"!!
Annyira jó pasikon látni, amikor apukákká lesznek.

Lendületet kap az életük, viszik is és élnek... fiatalosabb érzéssel, mint gyermektelen társaik.
Jó apának lenni tudni kell!
Van egy mondás arra, amikor valaki vet, de másé a termés.
Sokszor jut ez eszembe, amikor Eszterre nézek, aki még azt sem szereti, ha apjának nevezem azt a valahai magvetőt.
Láttam embereket úgy felnőni, hogy mást tisztelnek apjukként.
Jó arcokat!!

A FÉRFI szavának mérvadónak kell lenni!
Jó.
Legyen hát!

De nekem az anarchia nem mérvadó! Se nem fèrfias.
Egyre nehezebb kapaszkodòt talàlnom, mièrt is jò egy gyereknek egy ilyen pèldàtlan pèlda?
Legalàbb 10 valòsàgos jòt, ha làttam volna benne...
de valóságos jót, most egyet is nehéz.

 Az ember, hasonló a fához.
Eszterem vesszőszálhoz hasonló facsemete, kertembe vettetett.
Ha mindíg a múltra tekintenék, sosem könyörülnék ezen a tolvaj mihasznán.
De az ÉLETBEN az egyik legszebb a KEGYELEM.
Szeretem a kegyességet.

Mert a kegyesség olyan erős üzenetet hordoz, ami a legszarabb helyzetben is megfordulást enged....és a kegyességet jobban szeretem, mint a mihasznát!
A folyamatos hülyének nézésnek viszont az az ára, hogy megelégelem.

Besokalással kegyet gyakolrolni, megintcsak végtelenül naív baromság.

Így aztán megsiratom a nagybarmot magamban
aztán sose jöjjön elő!

(Fura képek villantak be...
Indiában a marha szentnek számít...
Itt és sok régi írásban is, mindíg vágóállatként és igavonóként tekintettek rá. Hát ennyit erről.) 


Ja igen!
...és erről az egészről eszembe jut a Minotaurusz sztori is. a bikafejű szörnyet , most baromnak neveznem!