merre?

Megkezdtem utam, szemlélve hosszasan a fák sokaságát és rajtuk a fényt, ahogy beragyog és aranylóvá festi a koronákat. Megannyi sárgálló levél... Minden évszakban más fényben tűnik fel... Fénypompákkal tündöklő lombjuk alig különbözik a tavasz zsenge zöldjétől...
Csak a haladási irányukban mások....

Utam király utcájában, kirakatból, rám nézett egy csocsóasztal... Egy kiállítóterem kiállított tárgya. Fekete pályán króm játékosok. Az ellenfél bábui ugyanolyan krómok. Formáiban sem mások! Azt, hogy ki merre játszik, azt a tekintetük iránya határozza meg.
Jó.
Teccik!

A levelek ősszel egyszer csak eleresztik a fák gallyait. Hullanak a földig, viszik színeiket... a sárgát, bordót, tarkát... és a föld színén is túl, belemosódva, eggyé válik vele... gyökerét egészen körülvéve öleli. Táplálni kész...