SZUKKOT - szokott lenni ősszel... :)

Nemsokára sátoros ünnepek... A kedvenc ünnepem.
Mindig valami különleges jut eszembe róla!
A legszebb üzenetet hordozza, amit valaha láttam ezen a Föld-kerekén!
Abszolút az örömről szól....

A sátor alatti esküvőkről is valamikor ez jut eszembe !
Mennyasszony és vőlegény.
Emlékszem egyszer egy belvárosi ház tetején épített szükében (sátorban) vígadozás volt. Koncert... egy Tóra tekercs járt kézről-kézre, mindig valakivel táncban. Táncoltam én is. A Tóra jött hozzám. Csak bele kellett kapaszkodnom. Olyan volt, mint egy menyasszony tánc. Nagyon mély tisztelet érzésem lett! , amikor a kezembe vehettem... és nem is a tárgy idézte ezt elő bennem, hanem az emlékeimben felidézett "HANG"  - ami szólt hozzám olykor írásán keresztül. A betűk, van, hogy üresek önmagukban véve. Az ÉLETtelteli SZÓ lendületet ad, ereje kimondhatatlan. Tart.

Gondolataimban kering, hogy bár sátrazhatnék valamerre még picit, még a tél előtt. gondoltam is, egy hegytetőre. de a józanság, vagy a félsz, (tudom is én melyik volt?) - visszaszorította bennem a tettet egyenlőre. Azt mondta: nő vagy és egyedül nem mehetsz. Ja! Nem jó az embernek egyedül..

Tudom, tudom... Cinkével nem vagyok egyedül, 

de, hogy vele sátrazzak kint egy hegytetőn a szabadban - a vad kietlenben? - az meg totál felelőtlenségnek tűnik... 

aztán gondoltam arra, hogy valakikkel mennék. 

Kikkel nem tudom? 

Aztán eszembe jutott, hogy valakikkel nem sírni megy az ember... és én most asszem sírni mennék. 

Fel az ég tengerébe potyogtatni a könnyeimet. mint ahogy szokás morzsákat szórni ilyenkor a nagy vizekbe...