CHEROKEE

Tegnap, hosszas pihenő után, újra lendületbe jött a bringám, az öreg Cherokee.
Hiába! Ha a mester a kezébe veszi a szerszámot a rend helyre áll.


Ha ránézek ez jut majd eszembe...:

	Egyszer, egy idősebb Cherokee benszülött amerikai így tanította az unokáit az élet dolgairól: ,, Harc dúl bennem... egy szörnyű háborúskodás két farkas között. Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irígységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzést egyránt, a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az egót. A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli. Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben." A gyerekek pár pilanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját: ,,Melyik farkas fog győzni?" Az öreg Cherokee egyszerűen ezt felelte: ,,Az, amelyiket táplálod."