A minap városi csúcsforgalomban haladtunk. Szállítva épp, gyalogszerrel elcipelhetetlen mennyiségeket... pár óra pörgéssel megannyi utat bejárva...- amit gyalogszerrel, aligha tehetne meg két ember
-Tán, még egy nap alatt sem.
Áldottam is az autó jótékony voltát.
Csak hát a bűz.
Amikor ül az ember a négykerekűek sorában haladva, szívja az illékony kipufogó gázok tömény elegyét és magára kiált!
Ember! miért ölöd magad?
Abban a minutumban ki az ki elfordítva a slusszkulcsot, rögvest kiszáll?? Az ember megy tovább, véghezviszi önön tervét. Önpusztítók sorába sorolódó közömbösséggel.
Nem szálltam ki. Tettemre, ki érvelne máskép? Rögtönző nemmel, ki fordít hátat?? - hömpölygő kocsirengetegek sodrában árral szemben? Megbotránkozással. Egy emberről hallottam csak, ki ezekben elszántan zöld. Ráadásul nagy utazó. Az elszántság, kedvemre való mentalitás!
Mennyivel másabb lenne tiszta vizet önteni a 'pohárba'!
Vízgőzt árasztani a légtérbe... - a Föld vérérének bűze, nem illanna orrunkba...
Az első embergyilkosságról, úgy íródik a sztori, hogy "Ábel vére az égbe kiáltott..."
A pusztulóvér, hogyan kiállt? A süket is hallja azt! A szagok nyelvén, bűzével üvölt.
Mi motivál embert, ember gyilkosságra??
Közömbösség?
Félelem?
Semmibe venni a másikat,
egymáson tapodva, magasabbra kúszni, hogyan lehet ezt megengedni??
Az ember élete a vérében van.
Nem jó megsebesíteni a másikat.
Vér ne illanj!
Ne kiálts az égbe!!
Nem gyönyörködök a pusztulásban!
Mégis az ember csinálja magával ezt.
Bárcsak megváltozna minden.
Csak a jó hajtana!!
Nem kell, hogy a félelem megfékezzen!
Tiszta vizet hát a pohárba, FÖLD VÉRE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése