megkülönböztetés nélkül

A megkülönböztetés nélküliség egyenrangúság??

A minap hazafelé tartottam, egy koncertről, amit némi spontán dob-jam követett...
Kísérőm is akadt, majdnem hazáig. Így lett beszélgetős a hajnali életkép.
Miközben az ébredező város munkásait kezdték szállítani a korai járatok, kis komment'-reakciót hozott elő útitársam ausztriai emlékképeiből... Nyugat-felé ilyenkor csak vendégmunkásokat látsz. Itt legalább mindenki egyenlően proli (ha barna, ha fehér)... Aztán minél nyugatabbra mész, annál inkább észreveheted, hogy barnabőrű vendégmunkások végzik el a "bennszülött" lakosság helyett a kevésbé kívánatos munkákat... - Na ez a vizió a fekete rabszolgaságról látott filmeket idézi. Aztán pedig azt, hogy a magyarországon inkább az jellemző, hogy a barnák - a munkák elnyerésében nem igazán elsőrangúak...

Egyenrangú rangtalan proliság.
Micsoda kifejezés?

Tehát van ahol a barnák jó munkaerőnek számítanak és van ahol nem.
ostoba okostojásság, jónak hitt - rosszhiszeműség...?
 'ördögöt falra-festőkkel' tartsunk hát??
Ingatható szkeptikusokká hagyjuk magunkat morzsoltatni, idegen sémák által? Nem! Saját megbizonyosodásunk szerint éljük meg életünk minden egyes lépését!
 Mert hát, más/ok/ tisztességtelenül megvizsgálatlan véleménye, ha visz, az a legidegenebb séma! Mintha idegen karjaiba dobná magát az ember...  Tengeren sem mindegy ki viszi a hajót!! 


A legszörnyebb érzetek egyikét az keltette bennem leginkább, amikor egy számomra szeretett ember beszélt igazság-idegen dolgokat, igazságnak beállítva. Na ott legyen ember a talpán, akit nem idegenít el önmagától egy idegen szó vagy gondolat... A felnőttség a szabad akaratról kell, hogy szóljon! Élni kell vele. A felnőttség, azt hiszem egy olyan lehetőség, amikor már nem kötelezhet senki arra, hogy mit fogadunk el és mit nem. Hanem megválaszthatjuk, kihez kötődünk. A kötődés, olyan mint egy szerződés. Együtt állás valamilyen ügyben. Megállapodás, aminek vannak keretei.

Vannak emberek, akik minden nap a hajnali busszal mennek... - de nekem nem ez határozza meg a proliságot.
Hosszútávú rendszer, monotonitás?? - ez megközelítés kérdése.
Szerintem:
Ha elhívatottság avagy értelem kérdése az egész, hogy mi éri meg...
Ennyi.
Tudom milyen a mindennapos hajnali kelés. De mostanság nem kell az ágynak minden reggel kihajítania.
 Az ilyet van aki irígyli, van aki semmire sem becsül...- nézőpont kérdése.
Kívülről ez sem látszik elég jól, de sokunk hajlamos nagyon okosakat gondolni mások helyett....

Proliság e hát? egyenlőképp tenni, tenni csak tenni... - valami olyat aminél jobbat akarunk magunknak?? ...
vagy bármi jótevés, eszköze a mégjobbat tevésnek? Úttalan utakba ékelődő valamire vivéshez ívelő híd, hogy aztán a semminél többet letéve, valamire-vívőkkel tölthessük meg életünket.
Mert hát nem mindenki azzal keresi a kenyerét, amihez a legjobban ért... (vagy értene). Alázat kell, ahhoz hogy olyat tegyünk, amit 'rangon alulinak' gondolunk magunkhoz képest. Ez nem jelenti azt, hogy mindenképp mindenkinek 'rangonalulit' kell bevállalnia, csak hogy még alázatosabb legyen.
De asszem van olyan az életben, ami a miénk, de nem vesszük észre. Meg olyan, ami pont nekünk való, de a személyiségünk képtelen lenne elhordozni... Aztán az ÉLET  edzésben tart, megadva ezzel az esélyt, hogy felkészültek legyünk... és csak akkor kapjuk meg azt, amikor már jól tudunk bánni a dolgokkal.
A nem megfelelő bánás, olyan mint egy visszaélés? A virág szereti a fényt! Meg kell adni neki! Szereti a vizet is...

Ha mi magunk tudnánk mi a jó nekünk, a szerint tennénk.
Tiszta motívumokra építeni jó.
Nem mindegy mi burjánzik!!

Nő vagyok és tudom, érzem és látom, hogy visszatükrözöm A! Férfinak a bánásmódját.
Akarva-akaratlanul visz.
Megmagyarázhatatlanul elképesztő ezzel szembesülnöm.
Sokáig képtelen voltam nőként lenni...
"A! FÉRFI hordja a nadrágot..."- mondja a mondás.
Bár minden férfi valósággal látná ezt!! Akkor nem tennének meg akármit. Már csak magukért sem...

Elképeszt, amikor önvizsgálatot tartok, a gondolataimat és az érzéseimet szemlélve.... és felismerésbe kerülök, mit tükrözök?!
Hát nem akarok akár-bármit tükrözni!
Főként pedig azért sem!! mert A! FÉRFInak sem jó!

A teremtés történetben, amikor a Teremtő kiveszi Ádám oldalbordáját, hogy Évát formáljon neki, vagyis életet adót azt ezen oknál fogva teszi:
"És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt."

Ennek fényében A NŐ segítőtárs hát?
A! FÉRFI segítségére.
Teccik.

Hiábavalóság az, amikor társkereső oldalakon leskelődik az ember, miközben a legforróbban ölelő karok az övéi?
Hallottam olyat is, amikor valaki a szülőszobáról ment a szeretőjéhez...
Meg olyat is hogy az apa szeretője nyitott ajtót egy szál bugyiban - a tizennégy éves "nagybácsinak" aki meglátogatni jött az egy éves nővérét - annak az öccsnek, akit épp az anyukájuk túlhordva várt a kórházban...
Meg láttam olyat is, aki kierőszakolva vont gyarmat alá nőt..., évekig tartó hajszával, majd a megtermékenyült nőstény láttán a legelvetemültebb semmirekellőséggel illette magjának kihordóját, mindezzel magját is.
Olyasmi ez, mint az a parazita-kleptomán légy aki méhnek tetteti magát!!
Tolvajság értelmetlenné tenni más életét!!
Belepetézni valakibe, aztán magára hagyni?
Mi készteti a méheket arra, hogy elhagyják a fészküket és a régi lendületüket??
http://index.hu/tudomany/2012/01/05/zombiva_valtoztatja_a_meheket_a_kartevo/

A JÓ KILÁTÁS JÓ.
Tiszán. Fényesen.

"Hass alkoss gyarapíts..." - derítőségünkre.
A módot fájlaló mi-magunk értékelése, nem kéne, hogy földre-zuhanón hasítson!
Nem kell zord nem szeretemképet vágni arcul magunknak a tükör előtt!

Van valami paradox abban, hogyha az ember pókember, de nem akar az lenni.
Mert ő finomabb és árnyaltabb személyiség valójában annál, hogy lekötelezze az időrabló "élhetési-kényszer".
Most az a kva közhely jut eszembe erről, hogy : "A munka nemesít" - hát LEGYEN AMINEK LENNIE KELL!!

Megtisztelő az ÉLETTŐL, ha azt tehetjük, amit akarunk.
Csak jót akarjunk magunknak!!
Na nem mintha a nagy elvárások képe szerinti jó a legjobb nekünk...- csak mert úgy ésszerű vagy kézenfekvő...

Az ÉLETBEN szép, amikor úttalannak tűnő utakon jön el a győzelem!
Amikor senki sem látja, hogy miért jó amit csinálsz, csak te és akkor is mész amikor az ésszerűség elméletei lebeszélnének... Győzöl is.
Már csak egy hiányzik. Megosztozni az örömön.
Ja. Az embernek nem jó egyedül.

A pókember alapsztoriban, mégis az a szép, hogy még az is menthető, ami egyébként nem annyira látszik annak... Nincsenek határok csak cél. Ha a magunk mentése az, akkor nem kérdés, hogy megteszem.

...és örülök minden előrejutásnak. Nem a látszat a legfontosabb. Hanem ami ennél sokkal meghatározóbb, az a TISZTA MOTÍVUMOK AZ ÉLETBEN! Ha ez az alap, akkor bármekkorára nőhet amit szeretnénk.

Ilyen volt Dávid pásztorlegény a parittyájával, a 270-es, páncélos Góliát ellen...
Pillanatok alatt semmissé téve az ésszerűnek tűnő elméletet.

Azért ez a lendület, nem kis port kavart! Valószínűleg senki sem hitt benne, ha ránézett csak ő maga. Erejének tanúja sem volt talán más, csak azok az oroszlánok, akiket megragadott ha kellett, hogy a nyája épségben maradjon... Az ilyen embert ítélik az emberek könnyedén nagyképű prolinak - asszem.
Lényegében viszont akkor is ez lett a győzelem útja. Na meg a királyságé.