Gyöngy

A házról elmélkedtem...
Arról a házról, amit építeni szeretnék.
Amit láttam a szemeim előtt.
Valóságábrázoló látomással.
Régtől.

Tegnap felemlegettem...
Ma megírom.
Tudom minden részletét - formája tekintetében...
Itt áll múlhatatlanul bennem. Szemeim elött.

Hegytetőnek csúcsán.
Csúcsot ölelő gömb a házam.
Üvegszerű burka, fényben pompázik,
áttetsző, mint a legszisztább hegyikristály.
A ragyogás lendületét szolgálja.

Ablak falai, sötétedésre tükörré lesz,
mely kilátni enged,
de kívülálló elött védve oltalmaz, mint egy pajzs.
Inteligensebb függöny rengetegeknél.

Emeletei,
fényeket áthatolni engedő alapzatok és mennyezetek.

Kupolája,
a gömb teljes felsőfele.
Tágas tér.

Ablakfalai,
gördíthetők,
egymásra símítható elemek.
Megnyításukkal,
mint a nyitott sátrat, átjárja a szabad levegő.

Udvara,
gömbtized rész.
Gömbcikk hasadék,
ahová naponta ellátogat a fény,
hogy beragyogja egészét.

Ahogy A férfi képes ölelni A nőt.
Ahogy az Isten áldása felemelhet.
Úgy telik meg a ház fénnyel.