A lopásról elmélkedtem...
Szigorúan.
De nem a szigorúságért...
és picit szomorít a magunk felé való engedékenység, ha azt gondoljuk, hogy
egy kis lopástól még nem dől össze a világ...
Jó, ne dőljön!
A nem annyira egyenes,
keveredő,
kusza állapotok láttán, nagyokat kell sóhajtanom!
Mintha még a levegő is szenny lenne, ahol zűr ül...
és azon nyomban kipréselni kényszerítem magamból a mocsokba szippantást...
Gyorsan, akarom a sok tisztát!! Mossa bensőm! Ki! Ki! Kifelé, ki hazug!
Túlragozottnak tűnik tán.
De igazán azt szeretem, ha minden a helyén van...
1 megjegyzés:
(valami haiku így hangzik: Morzsát Buddha oltáráról szajrézott a kisegér, sapkáját is ingyen kapta, fejére esett egy krizantém levél)
Megjegyzés küldése