MINDENT!

A 'mindent elengendni' - 'mindent letenni' megközelítése, elő-előkerül bennem.Körbe-körbe járni jelentését, így, úgy...- különös 'gondolások....

Mindent letenni, jó értelembe véve a legnagyobb alázat. 

Ha helyesen teszi le az ember. Ha, ahová teszi, az a helyén van.

Döbbentően különös, hogy alig-alig tűnik másnak, kintről nézve... 

a rossz értelembe vett 'mindent elengedéstől'.

A rossz értelemben feladni a harcot...- legégletesebb példája (talán) az öngyilkosság.

A világra hívottság, lehetőség a teljesség megalkotásában. 

A harmónia cél..

Nem tudom, kinek mit helyes tennie...

de azt látom, hogy a  hatalmas fák szépsége, akkor teljes, ha a lombkoronák ágai nőttön nőnek! 

Törzsből ágak, ágakból ágacskák, ágacskákból gallyak, gallyacskák....

nőnek, nőnek, nőnek. 

Rügyekkel, virágozva, gyümölcsözve... 

Kerek egészében szép. 

A csonkított ág, éktelen a lomb kerek egészén!!

Amikor egy kisgyerek a saját lábaira áll, kapaszkodik minden elérhetőbe. 

Kapaszkodót keres, hogy felhúzhassa magát. 

Mindent megragad, amíg biztonsággal nem halad erőre kapott lendülettel.

A GYÜMÖLCS JÓ!!

Emlékszem arra pillanatra, amikor Eszter először állt fel a maga erejéből. 

Egy hegyoldalban sátraztunk, magasan fekvő gyümölcsösben. 

A kertben vadalmafák potyogtak, 

pici goldenek. 

Aranyalmák! 

Eszter megragadott kettőt 'kapaszkodóként' 

- (akárcsak két mellette álló szülő kezét fogta volna meg). 

FELÁLLT!.

A kerti zuhany paravánja mögött álltam, és folyt rám a víz. Olyan volt az egész, mint egy moziban, ahol a nekem készített művészfilmet játsszák. Azóta vagy ezerszer visszapörgettem vízióimban.

EZEK A SPONTÁN FILMSZERŰ ÉLETKÉPEK A LEGJOBB MOZIK...

A héten, hallottam egy nőt beszélni, az abortusz ellenesség kapcsán... 

Elragadó nő. 

Tetszett a kisugárzása. 

Figyelni kezdtem. 

Azon akadtam fenn, hogy az arcvonásaiban formailag sok hasonlatosat láttam a sajátja és a sajátom között. Beszélt, beszélt, beszélt... blabla. én meg csak a formáit vizsgáltam.

Ragyogást, derűt és erőt láttam rajta 

és egy kicsit azt gondoltam, hogy ilyennek kellene lennem... 

/Olyan barna haja volt, ami nekem is elég jól állt régebben :) /

Aztán egyszer csak elképedtem...és örülni kezdtem, hogy nem vagyok olyan, mint ő. 

Kiderült, hogy bénán született. 

A szülei abortálni akarták. Az orvosok műszak váltásban voltak. ..

A "kivégző-méreg" injekció nem hatott teljesen. Csecsemő intenzív're került. 

Túlélt. Hosszas küzdelemmel kitornázta magát a tolószékből. 

Él. Áll. (biceg még, de) Ragyog. 

(A szülei nemakarását hordozta.)

"...VANNAK DOLGOK, AMIKET CSAK A KISEBBEK ÁLTAL ÉRTHETÜNK MEG AZ ÉLETBEN. ELKÉPZELHETETLEN KÁROKAT OKOZUNK MAGUNKNAK, HA NEM HAGYJUK ÉRVÉNYESÜLNI ŐKET.." - valahogy így fogalmazott.

Csodálom ezt az ERŐT.

ÉLET IGENLŐ.

Egy közös érdekességet látok a nagy erejű kis emberekben! 

A beszédük példás!! 

Kiemelkedően. 

A kommunikációs készségükben, van valami plussz! 

Olyan ez, mint valami kompenzációs belső érték.

Fegyver a harcban. Ha valaki jól forgatja, helyt áll. Győőőőz! 

Tulajdonképpen azt érzékeltem és gyanítom, hogy minden nem kívánt vagy valamiképp sérült gyermek hordoz magában egy fajta "csorbát", amit az élete folyamán jó esetben, próbál kiköszörülni. Ehhez társul egyfajta "szenzitivitás" is. Igen. A kudarcon alól felül kerekedés után sem múlik. 

Ami valósággal érték, az maradandó.           

                             .

Mindent elengedtem érzésem van...

Ma elengedtem társadalmi értelembe véve az egyetlen fix pontot, 

ami a résztulajdonunk által, a lakhelyünknek bizonyult. 

Úgy engedtem el, hogy aláírtam minden papírt! Adós sem vagyok.

Ésszerű kapaszkodót sem látok. 

Az igazat megvallva, sosem laktam még önállóan, egyedül.

Lakótársakkal igen... 

Az olyasmi, mint amikor az indiánsátor sátorrudai egymásra támaszkodva tartják a ponyvát... 

Egyedül nem tudom milyen? 

Olyan érzés ez talán, mint egy gyereknek az első lábra állás előtt...

- Ha olyan, felrugaszkodom hát!  Eszternek sikerült....