TEKEREGTEM MA.
Szó szerint. Ha járom a várost, csak is kerékpárral.
Ettől valahogy lendületbe érzem magam.
Márpedig aligha vágyom másra jobban, mint a lendületben való haladás érzésére.
Olykor-olykor eljátszom azzal, hogy megnézzem a határaimat...
Figyelemmel kísérem, ahogy az izmaim feszülnek, a combomban, a lábszáramban...
Élmény ahogy dolgozik az izom!!
Az akarat jelenléte. Aminek van iránya!
Akarom akarni az akaratoT! ...és célirányosan! Iggen! Tudva tudni akarom!!
A tömegközlekedés valahogy magában hordozza, az idegenekkel való közelség kényszerét... nem feszül tőle az izom. Még a lélegzet is visszafolyásra kényszerül, a legvegőtlen szag-egyvelegek sűrűjében.
Nem választom azt! Antiszociális vagyok hát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése