ÖRÖKZÖLD TANULSÁG

KÉPZELGEK CSAK.
GONDOLATAIM ERESZTEM,
EMLÉKEKBE FONÓDVA,
MINT GYÖKÉR FONÓDIK A FÖLDBE.
KERESEM FÖLDEM JAVAIT FÁMNAK.
GONOLATIM SZAVÁT A HANGNAK.
A BIZTATÓ HALLATÁST A FÜLEKNEK.

A FÜLEK KAPUJÁN BEÁRADÓ REMÉNY, MENTSVÁRA A JÖVŐNEK.

Egy szigeti erdőben lakó barátaim mesélték, hogy uszadék fákat gyűjtenek tüzelőnek télre.
Az uszadékfa, miben másabb egy földben álló, pusztult fánál?
A kapaszkodó fa, ha holt is, életre kelhet... TALÁN.
Csak a méreg ellen kell tenni.
Tán új földbe ültetni. Minél nagyobb fa, annál körülményesebb a dolog.
Hallottam mesékből, hogy rég holtnak hitt fák újraéledtek, sok évek után.
Akárcsak a telet átvészelő fák tavasszal.
Télen nehéz különbséget tenni..., - holt vagy csak aluszik?

Érdekes, hogy a növényeknek, más és más a fagytűrő képességük...
Van amelyiket elpusztítja a fagy és vannak melyek tavasszal új hajtásokat hoznak.
A télből tavaszba haladni, nem más tehát, mint megmenekülni a zord, jövő-képtelennek tűnőből.
Minden kapaszkodó lényt megillet a reménysugár, az  életrekelésre...
tavasz érkezése, kegy a túlélő fáknak...

Ha a mérgezett föld fái útra kelhetnének, -szerintem-jó földbe mennének.
De lábuk nincs, reményük az eső, mely földjüket mossa.

Néha VAN ÚGY, hogy jön, egy együtt érző "kertész"...
Ha nem láttam volna, talán sosem jutna eszembe!
Egyszer ültettem fát, átültettem egy kis földkupackából egy nagy nagy edénybe.
Enyhén nedves földbe, hogy a sérült gyökerei nehogy rohadásnak induljanak.
Figyeltem, hogy a fagyból jött növény, ne kapjon hirtelen túl meleget...
Néztem napról napra, hogy vajon kókad, vagy túlél?
Hosszú ideig kétséges volt.
Hullatta magát, mint egy pusztulásnak indult szobanövény, mint a lombhullatók a tél közeledtével...
Nem mondtam le róla. Néha még beszéltem is hozzá és elképzeltem, ahogy ágai végén, megjelenik az élettel teli derű, erőt sugárzón. Mintha csak táncot járna.

Sok örökzöld a kuka mellett végezte. Az én örökzöldem sem volt szebb azoknál.
Tán csak a türelem mentette meg egy rossz helyen landolástól.
A gang sarkán állt. Várt. Várta a tavaszt.
A magas házfalak közé, naponta ellátogatott a nap sugara. Barátságot kötöttek.
Örökzöldem szövetséget kötött az ÉLETTEL!
Hűséggel bejáró fénysugarai a napnak, simító biztatás az ÉLETRE! 
csonka gyökerűm - túlélő lett!
Hajtások jelentek meg rajta. Világoszöld, élettelivé vált ágacskák, nap felé nyúlón derűs.
Olyan ez az egész, mintha kedves beszélgetésbe kezdenének...
Túl nőtte a gangot. Megindult.

Felhívtam egy kedves barátom, hogy ültesse a kertjébe.
Három tuja állt nála, egy kipusztult, annak helyébe teszi, azt mondta.
Ennek nagyjából hét éve.
Remélem jól vannak.
Nem tudom mekkora lehet az örökzöld, csak azt tudom,
hogy jó föld felé indult út, remény. 


Csonka gyökér képes gyökeret ereszteni. Támogatással sikerülhet.
Elszántsággal.
Láttam örökzöldet megéledni a kezeim alatt.

Jó, ha az embernek vannak barátai...!
Az én legjobb barátom, egy szempillantás alatt képes látni engem. Nem tudom hogy csinálja. Csak azt tudom, hogyha évekig nem találkozunk is, gondol rám és bízik bennem. Életre valónak gondol! és ez a tudat, hogy kedvel, olyan nekem, mint egy örökzöldnek a fénysugár, Joó!